Patrice Chéreau 2001-es, több nemzetközi díjat (köztük a Berlini Arany Medvét) is besöprő alkotása, az Intimitás (Intimacy) nem egy könnyed romantikus mozi. Hanif Kureishi regényéből adaptált filmje kíméletlenül rántja le a leplet arról a paradoxonról, hogy miként lehet két ember testileg a legközelebb egymáshoz úgy, hogy közben érzelmileg fényévekre járnak. [port.hu]
Korábbi filmajánlónkban, a Tully (Pszichoanyu) kapcsán már láthattuk, hogyan roppan meg a párkapcsolati harmónia és a vágy az anyaság, a kimerültség és a hétköznapok súlya alatt. Most egy olyan filmklasszikust hoztunk, amely egy teljesen másik irányból, sokkal nyersebben, mégis fájdalmasan őszintén közelíti meg a szexualitás, a magány és a kötődés kérdését.
Ha érdekel a lélektan, és szereted azokat a filmeket, amelyek tabuk nélkül, bátran mernek kérdezni a saját vágyainkról és határainkról, ezt az alkotást mindenképpen érdemes felírni a listádra.
A történet: Névtelen szervezettség a káoszban
A film alapszituációja egyszerre izgalmas és fojtogató. Jay (Mark Rylance), a megkeseredett, családját elhagyó csapos, és Claire (Kerry Fox), egy látszólag átlagos életet élő színésznő minden szerdán délután találkoznak Jay rendetlen, londoni lakásán.
A szabályaik szigorúak: nincs beszélgetés, nincsenek kérdések, nincs kávézás utána. Csak belépnek az ajtón, és azonnal átadják magukat egy szenvedélyes, szinte állatias, nyers szexuális együttlétnek, majd Claire felöltözik és szó nélkül távozik. Ebben a megállapodásban a testiség egyfajta fájdalomcsillapító: menekülés a saját magányuk, kudarcaik és a külvilág elől.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Jay – megszegve az íratlan szabályt – elkezd kíváncsi lenni. Megtudja a nő nevét, követni kezdi, és felfedezi, hogy Claire-nek van egy férje (a zseniális Timothy Spall alakításában) és egy látszólag normális élete. Ahogy a szavak és a valóság beszivárog a négy fal közé, a tökéletesen működő fizikai illúzió elkezd darabokra hullani. [imdb]
Mit tanít nekünk az Intimitás a szexualitásról?
Bár a JOY4U.HU üzenete az örömteli, felszabadult és játékos intimitás, ez a film rávilágít egy nagyon fontos pszichológiai igazságra: a szex önmagában nem oldja meg az érzelmi problémákat. Az alkotás zseniálisan boncolgatja a következő témákat:
1. A szavak nélküli szerelem és a szerelem nélküli szavak
A film felteszi a kérdést: el lehet-e választani a testet a lélektől? Meddig tartható fenn egy kapcsolat, ami kizárólag a fizikális kielégülésre épül? Jay és Claire találkozásai kezdetben azért működnek annyira jól, mert nincsenek elvárások, nincs „mi lesz velünk” kérdés. Amint bejön a képbe a birtoklási vágy és a megismerés igénye, az addigi felszabadult szex átfordul szorongásba.
2. A tabudöntögető ábrázolás
A film a maga korában (és még ma is) óriási port kavart a szókimondó, nem szimulált szexjeleneteivel. Chéreau rendező célja azonban egy percre sem a puszta provokáció vagy a pornográfia volt. A kendőzetlen testiség („naturalizmus, nem hipokrízis”, ahogy a kritikusok fogalmaztak ) eszközként szolgált arra, hogy megmutassa: az igazi meztelenség nem a ruha levétele, hanem a lélek feltárása. Kerry Fox és Mark Rylance alakításai elképesztően bátrak és hitelesek, ráadásul ezek a jelenetek a színészek valódi magánéletét is komolyan próbára tették. [orateai]
3. Miért menekülünk a másik testébe?
Claire karaktere egy olyan nő, aki bár él egy házasságban, mégis fojtogatja az az élet. Sok párkapcsolatban – ahogy arról a Libidó különbség című cikkünkben is írtunk – az intimitás eltűnése gyakran nem tudatos döntés, hanem a fásultság eredménye. Claire számára a szerdai névtelen pásztorórák jelentik azt a „belső menedéket”, ahol nem kell feleségnek vagy anyának lennie, csak ösztönös nőnek.
Összegzés: Valódi közelséget keresve
Az Intimitás egy keserédes, elgondolkodtató dráma, amely ráébreszt minket arra, mennyire nehéz, de mennyire fontos az őszinte kommunikáció. A fizikai öröm csodálatos dolog, de ahhoz, hogy hosszú távon boldoggá tegyen, elengedhetetlen a bizalom, az érzelmi biztonság és a közös kapcsolódás.
Ha a filmet nézve elgondolkozol a saját párkapcsolatodon, a legfontosabb, amit magaddal vihetsz: ne féljetek beszélni! Ahogy a korábbi cikkünkben javasoltuk, egy jó „igen-nem lista”, vagy egy közös játék kiválasztása pont abban segít, hogy a testiség ne egy néma, titkos menekülés legyen, hanem a mindennapi életetek egy vidám, megosztott és szeretetteljes része.
Merj élni, merj érezni, és merj kapcsolódni!
